Békéscsaba korábbi főterét észak felől a két evangélikus templom, dél felől a római katolikus templom meghatározó épülettömbje határolják.  A 18. század közepéig a csabai katolikus hívek száma jelentéktelen volt (1736-ban összese 30), a szentmiséket egy lakáson tartották. Csak 1750-ben létesült helyi katolikus plébánia, az akkora már 300 főre növekedett közösség számára, ahol egy kis kápolnát rendeztek be nekik.  A betelepülő „pápisták” és az őslakos „lutheránusok” között nem volt felhőtlen a kapcsolat, hiszen mindkét fél a szabad vallásgyakorlatát féltette. A 18. század végén még területi elkülönülést is elrendeltek Békéscsabán és a katolikusok csak a város keleti felén telepedhettek meg. 

A 19. században már szabadabban gyakorolhatták a katolikusok a hitüket, hiszen például a cselédeknek sem kellett már kötelezően uruk vallását követniük. Így apránként a katolikus lakosság is a többszörösére duzzadt. 1821-ben már 2800-an voltak, a Millennium idején pedig már a 9000-et is meghaladta számuk, érthető ezért, hogy szűkösen fértek el régi, amúgy is felújításra szoruló templomukban. 1907 őszén megkezdődött hát a régi templom elbontása, s három év alatt fel is épült Hofhauser Antal tervei alapján a mai monumentális épület, melyet Fetser Antal, nagyváradi püspök szentelte fel 1910. június 12-én.

A templom főoltára szürke homokkőből készült neogót stílusban. Középen az oltáron Szent Antal szobra áll. Jobbra Szent István király, balra Szent Imre herceg szobra látható. A tabernákulum fölött szentségtaró fülke, benne pedig kereszt kapott helyett. A tabernákulum ajtaja sárga rézborítású, rajta kehely és ostyaábrázolás. A szentély falán a tizenkét apostol, valamint Szent Pál és Keresztelő Szent János falfestménye látható. Alatta Szent Antal életét ábrázoló négy nagyméretű falikép, melyeken Szent Antal tanít, prédikál a halaknak, gyóntat, beteget gyógyít és ápol.