A Százéves Cukrászda szalonjaiban egy csésze forró, gőzölgő tea mellett induljunk el vissza az időben, és ismerjük meg kicsit történetét. Maga az épület az 1801. évi tűzvész után épült, és 1839-ig gyógyszertár működött benne. Ennek állít emléket a sarokterem falában található homokkőkép, amelyen a kígyóját tálkájából etető Hygia látható. A cukrászdát 1840-ben alapította Salis András, cukrászmester, aki 1841-ben vette feleségül Reindhardt János, német származású, gyulai cipészmester lányát. Az ő rokona volt az a Reinhardt József, aki 1854-ben vette át a cukrászda irányítását. A cukrászda ezt követően több mint 100 éven keresztül magánkézben volt, mígnem 1984-ben János Imre, akkori tulajdonosa, örökös híján, eladta azt a városnak, mely azóta is önkormányzati tulajdonban van.

Bár maga a ház copf és empir stílusú elemekkel épült, de magán viseli a korai klasszicista jegyeket is. A díszítő festések által színesített termekben korhű és eredeti biedermeier berendezési tárgyakkal találkozhatunk. 1840-ből maradt fenn a sarokterem fali polcállványzata, a két aranyozott favázával, és a fedeles cukorkásüvegekkel, valamint a régi edényeket őrző vitrines pult is. Mivel a cukrászda mindig is közösségi hely volt (a boltozatok közepén feltárt falképek töredékei is ezt bizonyítják) az 1984 és 1986 közötti helyreállítás során igyekeztek a reformkori hangulatot visszaidézni.

Nagy kincse a cukrászdának egy hasábszekreterben elhelyezett 32 sípos géporgona, amelyet Josef Hain bécsi mester készített 1819-ben. Az egykori cukrászműhely helyén cukrászmúzeumot rendeztek be korabeli eszközökkel, amelyek egyedi látnivalót nyújtanak az országban. 2004-ben és 2014-ben a cukrászda életében jelentős felújítást hajtottak végre, hogy továbbra is a legértékesebb gyöngyszeme maradhasson a Dél-Alföldnek és ez a csodálatosan szép cukrászda egyedi, különleges élményt nyújtson vendégeinek.